Robi

Alapító, stratégiai vezető

 

Gyerekkorom óta rajzolok…

 

… és sosem hagytam abba. Gyermekként szerettem rajzot adni annak, aki számomra kedves. Aztán gépész lettem, és gépész rajzokat készítettem. Terveztem kisgépet, nagygépet. A műszaki pályán sok évet töltöttem. Középvezető lettem, csapatom lett. 

De valami hiányzott. Akkor még nem tudtam, hogy az emberek. A kapcsolatok. A lelkesedés. A ragyogás.

A Táblácska egy fiókból indult, a saját hálószobai névtáblánkkal:

Anita és Robi – Anita is nálunk dolgozik, tudtad?

Aki látta, megtetszett neki, és kért. Hasonlót. Az események gyorsan követték egymást. A Táblácska útjára indult, és mára már sokkal többet jelent egy fatáblánál. Jelenti mindazt, ami a rajzokon átvitt szeretet fogalmába belefér:

 

Cegléden, szeretetben.

 

A Forbes-ban (2019. május)

 

Mint alkotó és mint művész a dolgok spontán alakulása által és megérzések alapján az évek során egy félreismerhetetlen rajzstílust hoztam létre, mely Táblácska formájában mindenki számára elérhető és egymás megajándékozására kitűnően használható. A Táblácska alkotói ezt, a bizonyos jellemzők alapján azonnal azonosítható stílust követik és hozzáteszik saját energiájukat. Ezek az általuk készített Táblácskák nem utánzatok: az adott stílusra formált, a megrendelő kérése alapján készített ajándékok. Így lesz bennük az én és az ő küldetésük is, valamint az ajándékozó gondolatai, nézőpontja is arról, akit szeret.

A Táblácska kapcsán tehát az alkotási feladat a részemről nem a “termék” előállítása, hanem a Táblácskának, mint márkának és mint egyedi stílusnak, valamint annak a rendszernek a létrehozása, ami lehetővé teszi, hogy az emberek hozzájussanak a Táblácskához és egymásnak adhassanak ezzel.

Eközben a rajzstílusom folyamatosan formálódik és nem korlátozódik a Táblácska stílusára. Éppen ezért, ha magam készítek Táblácskát egy számomra fontos valakinek, akkor a stílus ebben is új lendületet vesz és a Táblácska stílusa is csiszolódik ezáltal.

A “Táblácska adás” nekem is egy csatorna, amin keresztül kifejezhetem, hogy valami milyen nagyon fontos nekem, mennyire szeretem vagy nagyon megérintett. Mivel magam is használom a Táblácskát arra, hogy őszintén szívből adjak, ez hitelessé is teszi.

Nem korlátozódik a tevékenységem a Táblácskára, ugyanakkor elismerem, hogy a Táblácskának köszönhetem, hogy új dolgokba kezdtem – itt most leginkább a Gyémántbogárra gondolok. A gyerekekért tenni a legcsodásabb dolog a világon! Alkotni, zenélni, írni pedig mind egy-egy csatorna köztem és az emberek között.

Mindez nem is tudatos. Szabadon áramlik, ahogy jön. A Táblácska és a Gyémántbogár is spontán indult, spontán alakult. Ahogyan az egyéb tevékenységek is szabadon működnek: a festés, az írás, a zene, a humor, a tanítás.

Ezek mind a fő küldetést szolgálják: egy boldogabb világért tenni és adni. Szeretnék adni, hogy az emberek egymásnak adjnak. Szeretném őket emelni, hogy egymást emeljék. Boldogítani és ragyogtatni, hogy az emberek egymást is ragyogtassák. Felnyitom a szemüket, hogy meglássák és megbecsüljék az élet akár legapróbb szépségeit.

Valahogy így lehet ezt lerajzolni:

 

 

Meglátom és megerősítem az embereket, akik képesek ezt a Világot jobbá, szebbé, boldogabbá tenni.
Együtt elgördítjük az akadályokat, és jöhet a ragyogás és ragyogtatás!

 

 

 

Bővebben: www.vamosrobi.hu