Laura

junior Egyedi Táblácska alkotó

2004. április 28-án délben behajlott füllel megszületett egy kicsi pufi baba, ő voltam én.

Cseperedni kezdtem a családom vigyázó karjaiban, egy fekete tincscsel a szőke hajszálaim között. Már ekkor lehetett tudni, hogy különleges leszek, és én lettem szupermen! Na jó nem.. de pont ilyen érdekes volt, mikor sárkánynak öltözhettem a farsangon a bölcsiben, és közben bárányhimlős lettem. Az óvodában mindig rajzoltam és kreatívkodtam amikor csak lehetett, a kisebbeknek is rajzoltam néha. Az iskolában kitűnően tanultam és mindig kitűntem a többiek közül a csendes magatartásommal. Felsőben meg már túlságosan csöndesnek ítéltek meg, ezért nem sok barátom volt az iskolában.

Ötödikben elkezdtem gumiasztalozni, és imádtam oda járni. Minden barátom ott volt.

A Gyémántbogár nyári pályázat első díjas alkotása: monogramom

 

Hetedikben pedig találkoztam egy szuperkirály lifetime mentorral, aki a további éveimben is mindig a segítségemre volt. Így nyolcadikra már egész jól összebaratkoztam az osztállyal, és jelentkeztem egy gimnáziumba, ahova fel is vettek. Most pedig Táblácskákat alkotok, mert szeretnék olyan munkát csinálni, amit szeretek – olyan embereknek akiket szeretek.