Az ember szívében örökké gyermek marad – hetven méter mesél erről Nádszegen

Nádszegen jártam már az iskolában, rajzoltunk egy “kisebb” falat már a plébánián gyerekekkel, és most rátettük az i-re a pontot ezzel a csodafallal, mely a plébánia nyári táborának záró, pénteki napján készült. A táborról, gyerkekről kérdeztem László atyát és Andreát.

 

– Andy, ha jól tudom, te találtál meg annak idején az Interneten. Mit kerestél és honnan tudtad, hogy megtaláltad?

– Egy különleges gyereknek szerettem volna egy kreatív, nem mindennapi ajándékot Karácsonyra, tehát ebben az irányban keresgéltem, amikor rátaláltam a Táblácska ötletére. Rögtön megfogott a belőle áradó jókedv, mosoly és napsütés. Kíváncsian vártam a végeredményt és nem is okozott csalódást. A közös együttműködés már egy hosszabb történet. Mindig kerestem az olyan helyeket, embereket, akik pozitív energiát sugároznak magukból ebben a néha komor, mogorva világban. A Táblácska FB oldala egy ilyen sziget lett nekem, mely teljesen beleilleszkedett az én világomba. Valahogy beszippantja az embert; újra észreveszi a napsütést, a nyári tarlók szépségét, mindent… és az ember vágyik is arra, hogy ezt másokkal is megossza, így jött aztán a közös munka ötlete.

– Mióta dolgoztok együtt a plébánián? Mi a jó munkakapcsolatotok titka?

– Mivel én komáromi vagyok és László atya előzőleg ott tevékenykedett, igazából a közös munka onnan ered. A titok csak annyi, hogy az atya végtelenül nyitott az új ötletekre és hagy is nekik teret. Úgy gondolom, hogy egy jó ötlet megtöltve az ő végtelen szeretetével és nyugalmával, ez az, ami lebilincseli utána az embereket. Mikor három éve áthelyezték Nádszegre és megkérdezte, hogy eljönnék-e vele, nem volt kérdés, hogy igent mondjak. A világ legkülönlegesebb embere, aki mellett megtiszteltetés dolgozni.

– Honnan jött a saját tábor megszervezésének az ötlete?

– Egy gyerek- és családbarát plébániát igyekszünk létrehozni és ennek az egyik részét képezte ez a tábor. Mindenképpen arra törekszünk, hogy az emberek érezzék, hogy egy vidéki plébánia nem csak a plébános lakhelye, hanem magáé a közösségé. Maradandó emlékeket szeretnénk adni a fiataloknak, amik majd végigkísérik az életükön. Hogy volt egy hely, ami az otthon mellett otthon volt.

– László Atya, mi volt a mostani egy hét legfőbb célja? Mennyire sikerült megvalósítani?

– Általános iskolás koromban legkedvesebb olvasmányom Fekete István, Tüskevár c. ifjúsági regénye volt. Ebben a regényben sok értékes gondolat fogalmazódott meg, ami engem csak később tudott igazán megragadni. Ami akkor lekötött, az a természet csodálatos világa volt, amiről az író nagyon egyéni módon tudott véleményt formálni. Beleértve az emberek viselkedését is. Éppen ezért a tábor hetének legfőbb célja az volt, hogy a résztvevőknek bemutassuk az ember kötődését a természethez, valamint a gyermeki lélekben végbemenő változásokat, melyek őt a természeten ismeretén keresztül felnőtt emberré formálják. Ami annyit jelent, hogy felismerjük képességeinket, és megtanuljuk elfogadni korlátainkat is. Hogy ezt sikerült-e megvalósítani, abban csak reménykedem. Sok-sok év munkája szükséges akár csak egy kevéske eredmény elérése érdekében is némely gyermeknél.

– Mire van szükségük a mai gyerekeknek a nyári szünetben? Mit lehet észrevétlenül megtanítani nekik ilyenkor?

Embere válogatja. Van, akinek kevés szó és buzdítás is elegendő, hogy értse a lényeget. Van ennek ellenkezője is. A nyári szünetben talán a legfontosabb, hogy értékeljék a közös élmények megélésének szépségét. Valahogy távol kell őket tartani a virtuális világtól, hogy megtapasztalják a való világ által felkínált csodálatos lehetőségeket, mint pl. saját kezűleg gyártott játékok elkészítése, a közös játék öröme a természetben, a környezetünkben élő állatok és növények felismerése, természetvédelem, fizikai erőnlétünk megélése a szabadban, korlátoltságunk elfogadása, stb. stb.

– Hányan vettek részt a táborban és milyen segítséget kaptatok a szervezésben?

– A táborba 62 tanuló jelentkezett. A szervezésbe és a megvalósításba pedig 14 személy kapcsolódott be, aki mindent beleadott segítő munkájába a siker érdekében. Ötletből nem volt hiány. Az anyagi támogatás mellett (községi hivatal, vállalkozók és egyéb támogatók) rengeteg ételmennyiséggel láttak el bennünket főleg a nagymamák és anyukák, de gyümölcsből sem szenvedtek hiányt a tábor lakói.

– Melyik volt az a momentum, amire alighanem sokan emlékezni fognak ebből a táborból?

– Véleményem szerint az utolsó nap programja a legemlékezetesebb a táborból. Önként és bérmentve csak egy táborlakó áll neki a nyári kánikula talán legmelegebb napján falat festeni, hogy keze munkájának nyomát otthagyva emléket állítson gyermekei és talán unokái részére is.

 

Az előre felrajzolt vázlatot a gyerekek kontúrozták majd színezték saját ízlésük szerint

 

– Andy, honnan merítesz energiát a sok szervezéshez, amivel egy ilyen tábor jár?

– Csakis a gyerekekből. Szeretem azt az izgalmat, hogy vajon hogyan fogják a gyerekek fogadni az ötleteinket. A tábor szervezésekor a leeendő vezetők lelkesedése adta az adrenalint, a tábor kezdetekor pedig a gyermeki mosoly és jókedv, amiből volt bőven, hiszen ahogy László atya is elmondta 62 gyermek táborozott nálunk. Valahogy viszi magával az embert és nem érez fáradtságot, csak csinálja. 

– Mi a terv? Lesz jövőre is tábor? Vannak tanulságok?

– Mindenképp tervezzük. Tanulságnak talán annyit vonnék le, hogy érdemesebb a korosztályokat kicsit jobban szétvenni és inkább két tábort csinálni. A hatvankét gyerek jelen pillanatban kicsit szorosan fért el az udvarunkon, de a két tábor szervezésével ez is megoldódna. Terv pedig rengeteg van. Most éppen egy mese készül a megrajzolt falhoz, melyet majd szeretnénk a közvetlen közelében elhelyezni, így nem csak a szembenlévő hospice lakóknak színesíti majd az életét, hanem a községünkbe látogató turistáknak is.

– László Atya, a tábor zárónapján elkészítettük a gyerekekkel a beígért falrajzot. Mit üzen ez a falrajz az arra járóknak és a szomszédos hospice ház lakóinak? Miben különleges ez a rajz számotokra?

– Az ember szívében örökké gyermek marad. Sok felnőtt gondterhelt arca bizonyára felderül a falrajz látványát szemlélve, s lehet, sőt biztos, hogy egy bizonyos időre elfeledteti velük gondjaik terhét. A hospice lakói pedig lehet, hogy megállapítják, hogy lám-lám mennyi tehetség, fantázia és akarat rejtőzik ezekben a fiatalokban, akik falrajzukkal örömtelibbé varázsolták környezetünket. Számomra abban különleges ez a rajz, hogy sok-sok táborozó közös akaratának jelképeként egy nap alatt elkészült, ami tükrözi az akarat fontosságát a nagy feladatok megvalósításának érdekében.

 

Hetven méter lett, színesen: alig ér össze a lánc

 

– Mit az egymondatos tanácsotok annak, aki gyerektábort tart?

Andy:
– Az én tanácsom az lenne, hogy hozzánk hasonlóan próbáljanak a tábor vezetésére középiskolás fiatalokat találni, mert hihetetlen ötletarzenállal és lelkesedéssel rendelkeznek.

László atya:
– Tartsa elsődleges szempontnak a gyermek érdekét, s a többi ebből adódik.

 

Sok sikert kívánok munkátokhoz, és ígérem, hogy ez a szuper kapcsolat megmarad, és jönnek újabb és újabb csodák közösen!

 

Vámos Robi

 

A falat Nádszegen (Trstice, Szlovákia) találjátok, a plébánia mellett, segít a térkép: